Fertőzés – Contagion (2011) – nézői filmkritika –
Egy új, halálos vírus fertőzi emberek százait. A betegség azonban nem csak egy területen tűnt fel, hanem a világ négy kontinensén egyszerre. Egy nemzetközi orvoscsoport feladata, hogy megállítsa a betegség terjedését.
Nemzet: amerikai
Stílus: sci-fi, akció
Amerikai bemutató: 2011. október 21.
Magyar mozibemutató: 2011. október 13.
Nagyon mai, talán túlságosan is a valóságot tükröző téma… vajon ma, amikor megszoktuk, hogy nap, mint nap zúdul ránk a rengeteg negatív információ mindenhonnan, tévéből, internetről, újságokból… vajon ma, meg tud még döbbenteni minket egy film, melyet realistának szánt rendezője? Tudunk még szörnyülködni egy család összeomlásán, egy gyermek halálán? A több milliós halálozási arány, amivel szinte csak dobálóznak a filmben hat még ránk? Itt egy film, aminek sokkolnia kellene a nézőket, hiszen erre szánták, és mégis alig-alig tud reakciót kiváltani, ha mégis, akkor pont azzal a pár pozitív villanással, amivel néha megcsillan az emberség a néző előtt. Az ábrázolásmód hideg, sokszor érzéketlenül valósághű, a „hálivúdi” sallangokat sikerült csaknem nullára faragni. A sztárokról lefelejtették a vakolatot, melytől szépnek látszanak, és kapunk igazi alakításokat, emberi sorsokat.
Egy meghízott, megcsalt férj, akinek egy szempillantás alatt dől össze a teljes világa…. Egy vezető tudós, aki egész élete munkáját teszi kockára, hogy megóvja azt, akit szeret… Egy járványügyi szakember, aki menteni akar és segíteni, de a halállal szemben mégis veszít…
Persze akárcsak az Életben, itt sem mindenki jó, nem mindenki önzetlen és nem mindenki akar segíteni: van aki bármit kockáztat szeretteiért, van aki az életét viszi vásárra milliókért, és rengetegen, akik elbújnak, vagy éppen hasznot húznak mások szenvedéséből… Pont mintha a Valóságot látnánk, nem? Hát nem ilyenek vagyunk, mi, emberek?!
A film hemzseg a nagy nevektől… Matt Damon (Good Will Hunting, a Jason Bourne filmek, a Sorsügynökség), Gwyneth Paltrow (Szerelmes Shakespeare, Szívörvény, Vasember 1-2, Reflektorfény), Marion Cotillard (Taxi, Bor, Mámor, Provance; Közellenségek, Piaf, Eredet), Kate Winslet (Titanic, Enigma, Én, Pán Péter; A felolvasó), Jude Law (A tehetséges Mr. Ripley, A.I. – Mesterséges Értelem, Hideghegy, Holiday, Sherlock Holmes), Laurence Fishbourne (Halálhajó, Mátrix, Titokzatos folyó, Megkínozva) mind hozzák a szerepet, ezzel nincs is gond; remek a rendező Steven Soderbergh (Erin Brockovich – Zűrös természet, Ocean’s Eleven/Twelve/Thirteen, Álmatlanság, Solaris, A fiók, Syriana, Dermesztő szél), aki összerakott már pár sikerfilmet és elvont témában is akad tapasztalata bőven… nekem valahogy mégsem állt össze egésszé a kép. Jó a film? Igen… érdekes a téma, jók a színészek, jó az ábrázolás… mégis hiányzik valami, egy katarzis, ami érzést visz egy kiválóan megírt és összerakott (itt fogok egy nagyon csúnya szót használni): termékbe. Mert sajnos az maradt a film, egy termék.
szerző: BaVaTi