A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Lopott idő – In time (2011)

Lopott idő – In time (2011) – nézői filmkritika –

Lopott_ido_1

Amerikai premier: 2011. október 28.
Magyarországi premier: 2011. október 27.

Szereplők:
Justin Timberlake (Will Salas)
Amanda Seyfried (Slyvia Weis)
Cillian Murphy (Raymond Leon)
Olivia Wilde (Rachel Salas)
Alex Pettyfer (Fortis)
Matt Bomer (Henry Hamilton)

Rendező/Forgatókönyvíró:
Andrew Niccol (Gattaca, Truman Show, SImOne, Terminál, Fegyvernepper)

Az idő pénz, egészen pontosan az idő a pénz. Születésedkor kapsz egy évet, melyet számláló mutat a karodon jó nagy világító zöld számokkal, hogy még véletlenül se lehessen nem észrevenni, ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy miért nem a homlokra rakták, hogy még jobban orrba vágjon minket a látvány…. Ez a bizonyos számláló a 25. születésnap betöltése után aktiválódik, ezt követően ugyan nem öregszik senki, de ha a számláló eléri a nullát nincs menekvés, nincs kibúvó, egyszerűen megáll a szív; szó szerint veszik az ütött az órád kifejezést.

Lopott idő nézői filmkritika

Will Salas (Justin Timberlake) egy tipikus gettóbeli srác, dolgozik, hajtja az időt, de hiába küzd, napról napra, vagyis inkább percről percre él. Egy kocsmai verekedés során megmenti Henry Hamilton életét, aki életunt időmilliomosként előbb keresi a halált, majd önként lemond életéről és idejéről (átadva azt Salasnak), hogy öngyilkosként kiszabaduljon az örök élet unalmából. A rendszer azonban nem így működik, nem működhet így, hiszen ha szegények nem halnak meg, akkor túlnépesedik az emberiség és a gazdagoknak mindjárt nem lesz olyan jó dolguk, vagyis cselekedni kell…. Salas, aki elveszíti édesanyját úgy dönt, hogy a rendszernek pusztulnia kell és elindul, hogy igazságot tegyen. Túszul ejt egy fiatal, jómódú lányt (Amanda Seyfried), és magával cipeli. Apuci pici lánya pedig elkezdi meglátni, hogy az élet nem habostorta, nem mindenkinek jut örök élet és igen, az emberek meghalnak. A túsz beleszeret túszejtőjébe, s miközben az időrendőrök és a rablók elől menekülnek Bonnie és Clyde-ként rabolva ki a bankokat, Robin Hood-ként segítve a szegényeket szépen lassan a feje tetejére áll a rendszer. Vajon két ember legyőzheti a rendszert? Vagy csak időleges zavarokat okozhatnak és a végén úgyis minden visszaáll a korábbi helyzetbe?

Olivia Wilde (Doktor House, Bobby Z második élete, Alpha Dog, A kezdet kezdete, A következő három nap, Tron – Örökség, Cowboyok és űrlények, Testcsere), alias 13-as, Dr. House szépséges segítője hozza a szokásos formáját, vagyis szép és kész. Azt nem tudnám megmondani, hogy milyen színésznő, mert játszani még nem láttam, egyszerűen csak „van” a filmekben és ennyivel le is tudja a szerepét.

Amanda Seyfried (Veronica Mars, Mamma Mia!, Chloe – A kísértés iskolája, Ördög bújt beléd, Kedves John!, Levelek Júliának, A lány és a farkas) a film első felében tökéletesen hozza apuci elkényeztetett kislányát, aki unja a gazdag lét állandó kiszámíthatóságát és vágyik az izgalomra. A rendszer ellen harcoló szerelmes nőt viszont nagyjából annyi érzelemmel sikerült abszolválnia, mint Olivia Wilde-nak az anya szerepét, vagyis sehogy. A sminkje és a haja végig tökéletes, mit neki robbanás, vagy menekülés, és persze végig 15 centis sarkú cipőben rohangászik háztetőkön bankrablásokon keresztül… fő a tökéletes megjelenés felkiáltással. Maradjunk annyiban, hogy nem ez volt élete alakítása, persze ehhez kellett a főszereplő társ is, aki finoman fogalmazva sem egy színészóriás.

Lopott idő nézői filmkritika

Justin Timberlake (A káosz birodalma, Alpha Dog, Love Guru, A közösségi háló, Barátság extrákkal, Rossz tanár) nem is tudom megmondani melyik filmjében idegesített jobban a srác idén, a Rossz tanárban, vagy a Barátság extrákkal-ban (utóbbi film esetében néha legszívesebben a falat kapartam volna és sajnos nem a nevetéstől). Ehhez képest a mostani alakítása óriási előrelépésnek tekinthető, most először nem idegesített a filmvásznon, és nagyjából ennyi pozitívumot is tudok mondani róla, egy alvajáró több érzelemmel játszotta volna a szerepet, mint ő.

Lopott idő nézői filmkritika

Egyetlen szereplő van, aki valóban tetszett a filmben: Cillian Murphy (28 nappal később, Leány gyöngy fülbevalóval, Batman: Kezdődik, Éjszakai járat, Napfény, Szerelem határai, Eredet). Őt legalább nem az Alpha Dogból rekvirálta a rendező, nem úgy, mint az előző három szereplőt J. Minden különösebb erőfeszítés nélkül leradírozta a többi színészt a vászonról. Egy dolog zavar még mindig a karakterével kapcsolatban, nem értem a karakter mozgatórugóját – miért vált ennyire kérlelhetetlen zsaruvá, miért üldözi a törvényszegőket bármi áron, legyen az gazdag vagy szegény. Azt is csak az utolsó percekben vágják oda nekünk, hogy a gettóból indult és ezzel le is tudják a magyarázatot, holott akárhonnan nézem Timberlake ide, Seyfried oda,  magasan a legjobb karakter a megvesztegethetetlen zsaru a filmben.

Lopott idő nézői filmkritika

Abban szerintem bárki egyetértene velem, hogy az alaptörténet érdekes (nem véletlenül perlik most a  rendező/forgatókönyvírót, hogy mástól merített… ez mindig így van J), mégis hiányzik valami a filmből, amitől valóban izgalmas filmmé, akár kultfilmmé válhatna. A potenciál benne van és mégsem sikerült, soha nem lesz egy Mátrix belőle, amiről évek múltán is beszélünk… ezt a filmet egyszer megnézzük és hamarosan már azt is elfelejtjük, hogy láttuk. Kapunk egy érdekes jövőképet, a szegények gettókban élnek, állandó rohanás az életük, hajszolják az időt (pénzt), de valójában nincs esélyük… nap, mint nap áremelések, csökkenő bérek, senkit nem ráz meg, ha mellette összeesik egy ember, mert elfogyott az ideje, belefásultak az állandó küzdelembe. A gazdagok számára ismeretlen a rohanás, mindent komótosan csinálnak, kerülnek minden kockázatot, hogy örökké élhessenek, de valójában már régen el is felejtették, hogy milyen is élni.

Annyira talán nem is távoli ez a jövő, oly sokszor magunkra ismerünk a film során. Talán el is gondolkozunk, mi mit tennénk? Mit tennénk, ha a világ minden ideje a miénk lenne? Mit tennénk, ha minden nap, minden percben látnánk, hogy mikor halunk meg? Mit tennénk, ha sorra veszítenénk el azokat, akiket szeretünk… mernénk változtatni? Vagy belenyugodnánk és elfogadnánk a rendszert, fásultan tennénk tovább a dolgunkat és hajszolnánk az időt?

Lopott idő nézői filmkritika

Sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy alaposan utánaolvasok egy filmnek mielőtt megnézem: miről szól a történet, milyen színészeket válogattak össze a főbb szerepekre, ki a rendező, a forgatókönyvíró és persze a trailer is sokat számít. Mindez persze könnyen visszaüthet, hiszen ha az ember elvárásokkal ül be egy filmre, akkor nagyon nagy eséllyel csalódik, most is ez történt. A pörgős trailer helyett kaptam egy helyenként valóban lebilincselő filmet, sok üresjárattal, gyakran felesleges kitekintésekkel, ami vontatottá és erőtlenné tette az egész történetet, a szereplők következetlen jellemábrázolása sem sokat segített a képen. Nem kapunk teljes lezárást, rejtély marad a hogyan tovább, a sok elvarratlan szál miatt valahogy elnagyolt és befejezetlen maradt a történet.

szerző: BaVaTi

Comments are closed.